Krisztián barátom jóvoltából december második hétvégéjén ismét eltölthettem két napot a tõzegestó partján. Érkezésünkkor még senki sem sejtette, hogy életre szóló élményekkel fogok gazdagodni. Kedvesem, aki szintén a horgászat megszállottja, most is velem tartott, az ilyenkor már kellemesnek nem mondható idõjárás ellenére. Szokásos hadmûvelet: pakolás, sátorállítás, szerelékek elõkészítése, stb. Ilyenkor a legnagyobb dilemma, hogy mi kerüljön a hajszálelõkére. Sokkal nehezebb dolgunk van, mint nyáron, hiszen jóval kevesebb kapásra számíthatunk, így nincs lehetõségünk kísérletezni. Elsõként egy hosszabb, 30 cm körüli elõkét kötöttem. Az M-es méretû Rod Hutchinson Game On pontyozó horog alá pedig két szem 18 mm-es CC Moore Meteor bojli került, amit elõtte a saját dipjébe áztattam. A horog köré etetésként 3-4 szem Meteor bojlit, valamint fél marék HDE Oval pelletet (Meteor dippel meglocsolva) szórtam. Egy igazi aromabomba, kis mennyiségû és koncentrált etetésben tálalva. Úgy látszik jól választottam, mert az elsõ bot behúzásától számított fél órán belül már két csippanással jelentkezett az elsõ érdeklõdõ. Nem kis meglepetésemre egy 16,73 kg-os tükrös pihegett a pontymatracon, amely egyben új egyéni rekordomat jelentette.
.jpg)
16,64 kg
Leírhatatlan örömöm tovább fokozódott, mikor egy óra múlva ismét megszólalt a kapásjelzõ. Ezúttal hosszú és kimerítõ fárasztás következett, kb. 30-40 percig küzdöttem egy csodálatos 21,4 kg-os tokkal! (Korábban már fogtam egyet, októberben, akkor még jelentõsen melegebb volt a víz és nem is védekezett annyira, mint decemberi társai. A mostani tapasztalatok alapján sokkal jobban érzik magukat a hideg vízben, és aktívan táplálkoznak.)
21,40 kg
Kíméletes visszaengedés után újrahúztam, majd egy forró kávét kortyolgatva elmélkedtem, talán véletlen, vagy jöhet még másik is? Kérdésem megválaszolására nem kellet sokat várni, aznap még sikerült három másik társát is szákba terelnem 17,3 kg, 19,1 kg és 20,4 kg-os tok személyében.
17,30 kg
.jpg)
19,10 kg
20,40 kg
A csali minden esetben ugyanaz volt, nem változtattam rajta a hétvége során… és milyen jól tettem! Másnap reggel maszatolós kapás és egy soha véget nem érõ küzdelem után szótlanul térdeltem a pontymatrac fölött. Ez volt az a pillanat, amit már én sem akartam elhinni, az ötödik tok, amely szemmel láthatóan nagyobb volt elõzõ társainál. Jött viszont a szomorú felismerés: „Az 50 kg-os analóg mérleg természetesen pont most maradt otthon.” A digitális mérleg pedig 24 kilónál kiakadt. Sanyi bácsival, a gondnokkal, kb. 26 kilogrammra becsültük a hal súlyát.
26 kg
a búcsú...
A tokoknál a megszokottnál is jobban oda kell figyelni a visszaengedésre, mert sokkal nehezebben térnek magukhoz, mint egy ponty. Semmiképp ne engedjük el addig, amíg magától, teljes energiával el nem úszik a kezünkbõl, mert különben elsüllyed és sajnos a pusztulásához vezethet. Óvjuk õket, bárhol is hoz velük össze a sors a nagyvilágban! Én sem tettem másképp, pár fénykép készítése után szó szerint könnyes búcsút vettem tõle, ahogy méltóságteljesen, szárnyalva a vízben tovább úszott. Pár percig még üldögéltem a csónakban, összegeztem a történteket, majd lassan elkezdtünk sátrat bontani.
Azt hiszem, erre a hétvégére életem végéig emlékezni fogok, és ezt Talabér Krisztiánnak, a tó tulajdonosának köszönhetem. Köszönöm Krisztián!
Polgár Sándor
Amennyiben cikkünk elnyerte tetszésedet, oszd meg barátaiddal/ismerõseiddel is.