Bizonyára senkinek nem ismeretlen mára a PVA segédeszközök használata. Nagyon praktikus kellékek, hiszen lehetővé teszik, hogy a pontyoknak szánt finom falatokat a horgunk közvetlen közelében, koncentráltan tudjuk elhelyezni. Ebben az írásban ezek közül kimondottan a PVA bag (zacskó, tasak) alkalmazásával szeretnék foglalkozni, néhány hasznos tippet, tapasztalatot megosztani.
Ez a technika véleményem szerint a gyors, akár néhány órás horgászatok hatékony fegyvere. Elsősorban olyankor használom, ha partról dobva juttatom be a végszerelékemet, hiszen ilyenkor válnak nyilvánvalóvá a módszer előnyei. A lényeg tulajdonképpen az, hogy az egész szerelék, beleértve az ólmot és a felcsalizott horogelőkét, együtt „utazik” a tasak belsejében a csalogatóanyagokkal. Ez azért nagyon fontos, mert így minimálisra csökken a légellenállás, és megfelelő felszereléssel a szereléket gond nélkül be tudjuk juttatni akár 120-130 méterre is, gubancolódás nélkül. Nálam a legtöbb esetben apró pelletek képezik a PVA zacskó tartalmát, ezekből is kétfélét használok előszeretettel, a 4mm-es Trout és a 6mm-es Special Carp pelletet.
Természetesen bármilyen csalogatóanyag használható, ami nem oldja a PVA anyagot, csak arra figyeljünk, hogy ne rakjunk a tasakba túl nagy szemeket. A csali mindenképpen valamilyen pop-up bojli legyen, de ügyeljünk arra, hogy megfelelően lesúlyozzuk az előkénket. Nekem legjobban az a megoldás vált be, amikor egy sörétólmot nyomok a hajszálelőkére, így a csali éppen egy kicsit elemelkedik a fenékről, a horog pedig az aljzaton fekszik. Képzeljük el, ahogy egy csábító pelletkupac közepén súlytalanul ringatózik a csalink! Szinte kikerülhetetlen lesz a pontyok számára! A PVA bag elkészítését nem fogom bemutatni részletesen, hiszen rengeteg írás és videó nyújt segítséget abban, hogyan kell megtölteni ezeket. Néhány apró trükköt szeretnék azonban leírni, amire érdemes odafigyelni ennél a technikánál. Használjunk in-line ólmot! A lehető legegyszerűbb szerelék a legjobb, mert elég kicsi helyre kell összezsúfolni mindent.
A csomagok megtöltésénél mindig az ólom kerüljön legalulra, így a megtöltött tasak puskagolyóként fog repülni a kívánt helyre. Néhol látni olyan megoldást, ahol az előke kerül alulra, ezután némi csalogatóanyag, majd az ólom. Tapasztalataim szerint így sokkal kisebb távolságra juttatható be a csomag. Az előkezsinórunk lehet bevonatos, vagy közepesen lágy, a hossza pedig max. 10-11 centiméter. Így sokkal könnyebb dolgunk lesz a csomagok elkészítésénél. A horogkötést se bonyolítsuk túl, én a blow-back előkét használom legszívesebben a Korda Kurv Shank horoggal. A horogmérettel kapcsolatban nem kell finomkodni, hiszen nagy halakra horgászunk, a lebegő csali pedig kompenzálni fogja a nagyobb horog súlyát.
A módszer további nagy előnye, hogy nem feltétlenül igényel alapozó etetést. Amikor csak néhány óránk van a vízparton, fölösleges nagy mennyiségű csalogatóanyag bejuttatása, inkább a keresőhorgászat vezethet eredményre. Nem csak a kis kiterjedésű, intenzíven telepített tavakon érhetünk el ezzel a technikával eredményt, hanem akár a nagy területű természetesen vizeken is. Persze itt szükséges, hogy jókor és jó helyen próbálkozzunk, de én ennek a módszernek köszönhetem a tavasszal Fehérvárcsurgón fogott gyönyörű, 20 kilogramm feletti tükrösömet, melyet egy pár órás horgászat alatt sikerült megfognom.
Nagyon szeretem az ilyen rövid, de intenzív horgászatokat, hiszen minimális felszerelést igényelnek, és gyorsan tudunk alkalmazkodni a körülményekhez. Ha azt vesszük észre, hogy az előttünk lévő terület kong az ürességtől, míg pár száz méterrel odébb pontyugrások jelzik a halak jelenlétét, akkor pillanatok alatt átköltözhetünk és az új helyen próbálkozhatunk. Tapasztalataim szerint amúgy sem érdemes ezzel a módszerrel sokat egy helyben időzni, ha nincs kapás, 1-2 óránként dobjunk újat, vagy fogjuk a felszerelést és próbálkozzunk új helyen! Eredményes horgászatot kívánok!
Tranker Balázs, S-carp Product Team
forrás: S-Carp
