Ez év tavaszán meghívást kaptam Kőszegi Tibitől egy közös horgászatra a Hatvani „A Beton-tóra”. Nagyon örültem a megkeresésnek, mert évek óta tervezgetek egy horgászatot e csodás vízre. A tó adottságai a szívemhez nagyon közel állnak, ugyanis a kedvenceim a hatalmas kiterjedésű kristálytiszta vízű bányatavak tagolt talajszerkezettel. A Hatvani tó pedig pont ilyen. A viszonylag mély 4-5 méter átlagmélységű vizet jó haltartó helyek, gödrök, árkok és púpok tarkítják. Ráadásul hatalmas pontyok élnek benne, köztük a Kuko névre keresztelt 40 kg feletti hivatalos országos rekordpéldány is.
Az 1969-es évektől bányaként üzemelő kavicsbánya tóban a halak nem véletlenül nőttek meg ilyen hatalmas méretűekre. A horgászok egy kisebb csoportja Tibivel karöltve körülbelül 20 éve terjeszti a fogd meg és engedd vissza szemléletet, amely a napjainkra már a tó szabályrendszerébe is beitta magát. 5 kg feletti pontyot elvinni tilos, de például a stégeken is csak a tulajdonosok meghívásával és engedélyével lehet horgászni, ezzel kivédve azt, hogy illetéktelen személyek tartózkodjanak ott, és esetlegesen valamilyen formába kárt tegyen a halakba. A behúzós horgászat csak kishajóval engedélyezett maximum 120 méteres távolságig, emiatt a tó nagyobb része tulajdonképpen kíméleti terület. Tibi az idők folyamán bojlival rengeteg nagy pontyot fogott már, köztük néhány 30 kg feletti példányt is, mégis úgy érezte, hogy talán más módszernek is lehet itt létjogosultsága. Ezért keresett fel engem is, és ajánlotta fel, hogy horgásszak a helyén és próbáljak meg feeder technikával pontyokat fogni. A helyi horgászok közül szinte kivétel nélkül mindenki a behúzós bojlizást részesíti előnyben. Radaros kishajókkal viszik be a szerelékeket, a szelektálás miatt pedig nagyméretű 24-30 mm-es bojlikkal etetnek és csaliznak. Ezt átgondolva biztos voltam benne, hogy a FEEDERMANIA csalik jól fognak itt működni.
A 80 grammos flat method kosárba legtöbbször BCN sinking wafter és amino halibut pellettel dúsított “monkey” etetőanyag került.
Mad-Mix és “monkey” etetőanyagokat használtam Amino 4 mm-es pellettel dúsítva. A 6-os méretű Korda Kamakura Wide Gape horgok mellé pedig 10-12 mm-es Sinking Wafterek és Air Wafterek kerültek.
Kis méretük miatt nem keltenek gyanakvást a legóvatosabb öreg halakban sem, élénk színük miatt, viszont mégis könnyen észrevehetőek a rendkívül tiszta vízben. A 120 méteres maximális meghorgászható távolság csak behúzás esetén értendő, dobni bármekkorát lehet. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok behorgászni abba a zónába, ahol a halak biztonságban érzik magukat és nyugodtan táplálkoznak. 420-as távdobó feeder botokat vittem magammal. Többek között a Manta legújabb nagyágyúját az Evo XT 420 XXH-t, amelyet 5500-as méretű Shimano orsókkal szereltem fel. Az orsók dobjaira kétfajta főzsinór került. 14-es fonott és 20-as monofil. Dobóelőkének 28-as Power Prot használtam, amelynek a végére 80 grammos L-es méretű method kosarakat szereltem. Az előkéimet 19-as fonottból és 6-os méretű Korda Kamakura Wide Gape típusú horgokból készítettem el. Az etetőkosarakba Mad-Mix és „Monkey” etetőanyagok kerültek, időnként Amino 4-es pellettel dúsítva.
Csalinak Sinking waftereket és air waftereket használtam 10-12 mm-es méretben. Első alkalommal május közepén egy hidegfrontot alkalmával látogattam ki a tóra. A viharos Észak-nyugati szelet, és emelkedő légnyomást tudtam, hogy a front és szélérzékeny bányatavi halak jól fogják lereagálni. Az oldalról érkező viharos szél amilyen jót tett a halak étvágyának, annyira rosszat a dobások hosszának. Körülbelül 140 méteres maximális távolságot tudtam elérni. A könnyű fonott főzsinórral nagyon nehézkessé vált a peca. Dobás után óriási öblöt fújt bele a szél. A hatalmas hullámok, pedig akkorákat toltak a nyúlás nélküli zsinórba, hogy attól féltem, a sóderes aljzaton elcsúszik a kosaram. Az első kapás, amely erre a botra érkezett azonban hamar megnyugtatott, hogy nem volt min aggódnom. Hihetetlen volt számomra, ami akkor és ott történt.
A 150 hektárnál is nagyobb területű tóba kereső horgászattal össze vissza dobált flat method kosaraimat nappal fél óránként, a sötétedés beállta után pedig 5-10 percenként találták meg a halak. Délután 6 óra körül dobtam be a botjaimat, és este 8 előtt már sikerült is megfognom az első 10 kg feletti pontyomat. Az éjszaka első fele folyamatos fárasztással telt. Ritkán volt bent mindkét botom egyszerre. A második felét viszont pihenéssel töltöttem. Kivettem a botokat és 4 óra hosszára lefeküdtem aludni. A reggeli órákban rá kellett jönnöm, hogy alul becsültem az ottani halak erejét. A 20-as monofil zsinór alkalmatlan volt a nagyobb pontyok megfogására. Nem tudtam irányítani vele a halakat, addig-addig mentek amig valami akadót vagy kagylót nem találtak. Volt olyan esetem amikor körülbelül 100 méter zsinórt húzott le egyszerre egy hal. Semmi esélyem nem volt ellene.
Miközben a tó közepe felé vette az irányt, elvágta valami púpon megtelepedő kagyló a főzsinórom. A viszonylag sok szakítás ellenére boldog voltam, mert körülbelül 20 óra horgászat alatt gyönyörű pontyokat sikerült fognom, köztük néhány 10 kg feletti példányt is, de éreztem, ha változtatok a szerelékemen akkor még ennél is többet adhat nekem ez a tó. Hazajövetelem után rendeltem Japánból 14-es süllyedő fonott zsinórt, hogy meg tudjam állítani az erősebb halakat és nagy szélbe is nyugodtan tudjak vele horgászni. A 80 grammos flat method kosárba beledugtam egy kb 10 cm hosszú műanyag csövet, hogy vezetőszárként funkcionáljon. Bíztam benne, hogy ezzel kicsit megnövelem a dobástávolságot.
Eljött a következő alkalom. Kipróbálhattam az új szerelékemet, hogy mit tud. A szembe part kb 700 méter távolságra volt tőlem, ezért nehéz volt a vízen megsaccolni, hogy előzőleg mekkorákat dobtam. Ezúttal viszont segítségemre volt az új fonott zsinórom, amely 10 méterenként más színű volt, és azon belül méterenként is meg volt jelölve. A 7 méter hosszúságú dobóelőtétet hozzá adva mindig pontosan tudtam, hogy milyen távolságban horgászom. A távdobó országos bajnokság után hallottam olyan visszhangokat, hogy horgászatra alkalmatlan végszerelékekkel dobáltunk. Olyannyira alkalmas volt, hogy pontosan ezeket a kosarakat készítettem el Hatvanba is ugyanúgy vezetőszárral megtoldva. A 14-es fonott zsinórnak jóval nagyobb az ellenállása, mint a 19 és feles monofilnak amivel a versenyen dobáltam, ezért nem várhattam el 180-190 méter körüli távokat, mégis magam is meglepődtem azon, hogy a kisebb oldalszél ellenére több alkalommal is 170 méter fölé tudtam dobni. A 160 méter környékét pedig szinte minden dobásommal elértem. Egy hidegfront végére értem ki így a szél nem volt túlságosan erős, ezért nem hátráltatta komolyan a dobásaimat. A kapások jóval ritkábbak voltak, mint előző alkalommal, de szinte kivétel nélkül mindegyik jó hal volt. Hamar meg is döntöttem az addigi 13 kg-os helyi rekordomat egy 16 kg feletti hosszúkás hibátlan tőponttyal.
16 kg feletti csodaszép tőponty.
Az éjszaka folyamán a dévérkeszegek nagyon aktívak voltak, de így is sikerült egy 12 kg-os tükörponty mellett egy 15 kg-os tőpontyot is fognom. Reggel az egyik húzós kapás után elemi erőbe ütköztem. A felemelt botot csak tartani tudtam míg az ellenfelem egy kirohanásra lehúzott az orsóról vagy 40-50 méter zsinórt. Nagy nehezen sikerült megállítanom és visszafordítanom, de ezek után elindult oldalirányba, és próbált menedéket találni a szomszéd előtt félúton elterülő púpok környékén. Szerencsére hosszú küzdelem után a zsinór sérülése nélkül sikerült onnan is elhúznom. Ezzel nem ért még véget a harcunk. Egy jó háromnegyed órás huzavona után sikerült vízfelszínre emelnem és megszákolnom egy elfáradt hatalmas tőpontyot. Már fárasztás közben mondtam Palócz Ricsinek az operatőrnek, hogy ez tuti 20 kg feletti lesz és igazam is lett, mert nem sokkal később a kitárázott mérleg mutatója 21 kg-nál állt meg.
A Hatvani “A Beton-tó” ajándéka ez az álomszép 21 kg-os hibátlan tőponty.
Hihetetlenül boldog voltam, mert teljesült az álmom. Sikerült kifognom egy 20 pluszos pontyot kereső horgászattal, etetés nélkül egy hatalmas kiterjedésű vad vízből. Kifejezetten örülök annak is, hogy Tibi is tudott kicsit hasznosítani az ötleteimből. Feederbottal már 19 kg feletti ponty kifogásánál jár ő is.
Neki a Mad-Mix etetőanyag vált be jobban, nekem meg a „Monkey”. Igaz én kicsit többet is próbálkoztam a „Monkey”-val. Néha befújtam BCN spray-vel, akkor észrevehetően hamarabb jöttek a kapások, de a nagyobbakat a használata nélkül fogtam. A lebegő csalikat legyen az pop-up vagy air wafter, nagyon hamar megtalálták a keszegek. Végül a 12 mm-es kikönnyített süllyedő csalik, a Sinking Wafterek működtek a legjobban. A Hatvani horgászegyesület kezelésében lévő „A Beton-tó” a kétszer 20 órás horgászat alatt felejthetetlen élményeket adott. Mint ahogy már más bojlis jellegű vizeken is, így itt is bizonyított a feeder technika. Biztos vagyok benne, hogy aki kipróbálja az nem fog benne csalódni.
Jankovich Krisztián
forrás: feedermania.hu
