Úgy gondolom, hogy a megfelelő helyen való csali felkínálás az egyik, ha nem a legfontosabb feladat, hogy pontyot fogjunk. Szerintem azok az idők már elmúltak, amikor kimentünk a vízpartra, bevetettük horgainkat és hátradőlve vártuk a csodát. Tehát hogyan tovább? Sajnos kevesen tehetik meg, hogy a frontokat és az időjárási előrejelzést figyelembe vegyék a horgászat előtt. Valószínűleg nehezen értené meg a főnökünk, hogy jön a hidegfront, mennem kell horgászni… Éppen ezért próbáljunk igazodni, és kihozni a legtöbbet a betervezett horgászatra szánt időnkből.
Évszakok
Lehetőségeinkhez mérten próbáljunk először odafigyelni néhány tényezőre. Először is az évszakra. Kezdő horgászok nem ügyelnek a vízterület adottságira, vízmélységre. Tavasszal, az egyre enyhülő vízben érdemesebb a sekélyebb részt meghorgászni. A pontyok nem csak azért keresik fel ezeket a területeket, mert itt akarnak felmelegedni egy kicsit. A melegedő vízrétegekben hamarabb megindul az élet: előbújnak a kis lárvák, csigák és megannyi tápláléka a pontynak, amire már nagyon várt egész télen. Ebben az időszakban próbáljuk a csalink bel tartalmának szénhidrát arányát megemelni, és állati fehérje tartalmát egy kicsit csökkenteni.
Ősszel lehűlő vízben az ellenkezője javallott, és még ekkor inkább a mélyebb vízrétegek eredményesek, de nem minden esetben a legmélyebb pont az, ami működhet, nyáron a sekélyebb és a mélyebb víz is eredményes lehet. Azt szeretném leszögezni még az elején, hogy tuti, mint olyan, nem létezik – ugyanis mindig vannak kivételek. Nagy általánosságok azért akadnak, de ezek inkább irányadók, útmutatók, mintsem tények.
Széltől a mederig
Ha lehetőségünk van rá, vegyük figyelembe a szél irányát. Ha a szél huzamosabb ideig egy irányba fúj, nagy valószínűséggel követik a pontyok. A szél a vizet mozgatva táplálékot is szállít, ami után kedvenceink mennek. Ha tehetjük, üljünk a széllel szemben. Következő lépésben térképezzük fel az előttünk elterülő medret. Ha nincs csónakunk, vagy nem engedélyezett a használata, kicsit nehezebb dolgunk van. Ami a legegyszerűbb és legkönnyebb, kérdezzünk meg olyan valakit, aki esetleg ismeri a meghorgászni kívánt területet. Ne szégyelljünk segítséget kérni, én is megteszem, sok időt nyerhetünk ezzel, talán éveket is. Segítség híján számításba jöhet az etetőhajó és a rászerelhető radar. Ha ez sincs, még marad egy lehetőségünk, a markerúszó használata.
Ez egy időigényes tevékenység, de inkább töltsünk el vele több időt, mintsem egy teljesen rossz helyre horgásszunk. Ha viszont van csónakunk – és engedélyezett a használata –, már könnyebb és pontosabb képet kaphatunk a mederről. Egy tapogatórúd, mélyebb vizeknél egy léki peca 200 grammos ólommal a végén nagyban megkönnyíti a megfelelő pont kiválasztását. Ha rendelkezünk radarral, akkor lehetünk a leghatékonyabbak. Én a radar mellett minden esetben használom az említett segédeszközöket, így kapok teljes képet a keresés során a fenékről.
Kajakereső
Már többen kérdezték tőlem, hova kell elhelyezni a csalit, mit keressenek? Azt a helyet kell megkeresnünk, ahol a pontyok táplálkoznak. Úgymond pontyok által fogyasztott táplálékot kell keresnünk ahhoz, hogy horogra csaljuk kiszemelt prédánkat. Ezt a víz sajátosságához kell igazítani. Egy egyenletesen sík, tereptárgyaktól és akadóktól mentes vízen olyan részt keressünk, ahol nincs, vagy minél kevesebb az iszapréteg – ezt egy tapogató rúddal a legegyszerűbb megtalálni. Néha csak egy-két négyzetméterről van szó, ami az ideális hely lehet. Próbálhatjuk két eltérő szerkezetű talaj határára is tenni csalinkat (iszapos és kemény rész találkozása), ez is hozhat sikert. Ha megtaláltunk egy ilyen helyet, tapogassuk át alaposan, majd húzzuk ki a vízből a tapogató rudat és szagoljuk meg.
Ha erősen rothadó és kellemetlen szagú, az nem ideális a hely. Készíthetünk egy talajvizsgáló szerkezetet, amivel megtudhatjuk, élnek-e pontyunknak kedvére való táplálékállatkák az iszapban. Nem kell mást tennünk, mint egy kiszuperált tésztaszűrőt a tapogató rudunk végére erősítünk, ezzel felkanalazunk egy kis mintát a mederből és kielemezzük. Ha látunk benne apró szúnyoglárvát, férgeket, jó helyen járunk. Ilyen sajátosságú vizeken eredményt hozhat akár egy apró mederegyenetlenség, pár centiméteres mélységváltozás. Egy kis oszlop vagy vascső, amit a víz a szemünk elől elrejt, mind-mind egy jó lehetőség a táplálék megtelepedésére – a pontyok örömére.
A vándor kagyló...
...és a madár ürülék mind, mind vonzó táplálék a pontyok számára
Holt, élő, bánya
Holtágakban és élővizeken általában a meder iszaposabb részét elhagyó partszéli medertörések a jók. Itt kevesebb az iszap és általában sok kagyló is található a kemény részre telepedve. Mivel partközelben horgászunk, érdemes csendesebben, türelmesebben mozogni. Nádasok melletti területek, kis öblök, hínáros lyukak remek helyek. Ezeken a vizeken nagyon sok akadó, bedőlt fa lehet a vízben, ami ideális haltartó, az ágak pedig tele vannak vándorkagylóval – a nagypontyok fő táplálékával. A halaknak ez egy biztonsági zóna, rengeteg élelemmel. Itt csak kitartással és gyorsasággal lehetünk eredményesek. Számomra egy nehezen becserkészett és megfogott halnak van igazán értéke, még ha nem is rekordméretű. Az ilyen típusú vizeken is érdemes a mederben keményebb részeket, kagyló, homok vagy sóder platókat keresgélni.
Sikert hozhat madarak által gyakran látogatott kis szigetek oldala. A pontyok kedvelik a madár ürüléket és a felkavart vízben a sok apró táplálékot. Az igazi nagy kedvenceim a nagy mélységgel rendelkező bányatavak, minél nagyobb, annál jobb! Számomra igazi kihívást jelent a meghorgászásuk: kristálytiszta víz, rendkívül változatos mederalakulattal. Általában ezekben a tavakban kisebb a halsűrűség, és itt már gondolkozni, trükközni kell egy jobb példány megfogásához, ráadásul itt már nagyon sok csali felkínálási lehetőség közül válogathatunk. A bányatavak igazi kihívással teli vizek, érdemes – és kell is – kísérleteznünk a siker érdekében. Ha igazán eredményesek akarunk lenni, akkor valószínűleg nem érkezünk haza kipihenten, még akkor sem, ha nem fogtunk semmit…
Egy ágas-bogas...
...és egy lyuk a hínárban, mindig tartogathat meglepetéseket
Bányató tippek
Meg kell keresnünk a halakat, vagyis inkább a táplálkozási területüket, de nem minden esetben ott táplálkoznak, ahol éppen ugrani látjuk őket. Bányatavakon érdemes mindig több mélységben elhelyezni a csalinkat, hogy megtaláljuk azt a mélységet, ahol falatoznak a pontyok. Nincs bevált recept, próbálkozni kell, ha több kapásunk is van egy bizonyos mélységből, érdemes a többi botot oda állítani. Platók, púpok tetejére, oldalára vagy aljára mindig nézzünk rá; nekem a mélyebb víz felőli részek bizonyultak jobbnak. Az aljzatból kiálló tárgyak, ágak, bokrok telis-tele kagylóval – az egyik legjobb hely. Ajánlatos a széllel szembeni oldalakon kísérletezni, mivel az áramlatok által szállított táplálék mind itt tapad meg, és a pontyok előszeretettel táplálkoznak erre. Tavasszal partközeli, sekély részek lehetnek eredményesek, de tapasztaltam már, hogy áprilisban több nap sekélyvízi kapástalanság után tíz méter mélységből fogtam a halak többségét. És megesett az is, amikor decemberben másfél méterről fogtam meg az áhított halat. Általában huszonnégy óránként változtatom a csalim helyszínét, és ha lehetőség van rá, háromnaponta a táborhelyemet.
Egy, a vízből kiálló fatörzs nem kerülheti el a figyelmünket
