Hat nap egy bányatavon

Valami új és izgalmas kalandokra vágytam ezért a tavalyi év végén elhatároztam ,hogy keresek egy olyan vizet ahol újabb vágyaim teljesülhetnek. Sikeresen ugrottam át az első akadályt, még a téli hónapokban találtam egy számomra ismeretlen kavicsbányát, ahol kiélhettem a későbbiekben a magamfajta pontyhorgász vágyait , plusz újabb tapasztalatokat gyűjthetek .
Az átlag mélységét 20 méteresre tippelném, de megtalálhatóak benne a kisebb nagyobb púpok .Az információim szerint , amit sikerült begyűjtenem, a tó finoman szólva sem rendelkezik bő halállománnyal, de ezek ellenére megtalálhatóak benne azok a halak, amik egyedi szépségükkel és méretükkel minden elvetemült horgász szívét megdobbantják. Pont egy ehhez hasonló vízre vágytam! Rövidre véve a bevezetőm, az első pillantásnál beleszerettem a vízbe, ahol minden halnak örültem volna súlyától függetlenül.
Ahogy közeledett az indulás időpontja, úgy sűrűsödtek Gábor és köztem folytatott telefon- beszélgetések. A fő témáink legtöbbször, ki milyen csalit, mennyit, milyen méretben, etetési stratégiák, ki mit hozzon párbeszédekről szóltak . Hétfő reggel 7 órakor a megbeszélt időpontra Gábor megérkezett hozzám, ahonnan közösen indultunk neki a közel egyhetes horgászatnak .Itt említeném meg ,hogy Gábort több száz kilométeres utazás előzte meg, ami már itt, nagy bizonyságot tett fanatizmusáról és elszántságáról. Tíz óra magasságában érkeztünk a partra, ahol ragyogó napsütés és feszített víztükör fogadott minket. A látvány leírhatatlan volt, ahogy a tó nagysága, vízének kéksége elénk tárult! Kollégám arcán láttam az elégedett mosolyt, amit szavaival is megerősített –„már most megérte”
Még az indulás előtt megbeszéltük, hogy melyik helyek jöhetnek számításba, ahová szeretnénk felállítani táborunkat. Örömmel láttuk, a számunkra egyik jobbnak ítélt hely szabadon volt, amit sietősen elfoglaltunk. A költözést csónakkal oldottuk meg, mivel a hely egy szigeten volt.