Eltűnőben van már a tél, a jó idő pedig mindig simogatja a horgászok lelkét. A kedvenc évszakomban, a tavaszban járunk éppen. A komor szürkeség lassan átadja mindennapjait a színeknek, a napsütésnek. Végre elmúlnak a hosszú sötét éjszakák, és megnyúlnak a melengető nap érintései. A tavasz kezdetével, mintha újjászületnék. Energia áramlik szét a testemben a tavaszi nap melengető sugarai és a lassan rügybe, majd levélbe szökkenő növények láttán.
A kor előrehaladtával megváltoznak az ember életében a fontossági sorrendek. Sok esetben apró dolgoknak jobban tud örülni az ember, mint fiatalabb korábban. Így van ez a horgászatban is. Már nem vagyok olyan megszállott, mint régen, pedig a kényelmi felszereléseink hatalmas fejlődésen estek át. Már nem kell a földön aludni egy vékony pléden, a csillagos ég alatt. Sőt, az olcsó kemping sátrak ideje is régen lejárt, a legjobb sátrak, ágyak, hálózsákok kényelmében élvezhetjük a vízparton eltöltött időt. Mégis, szinte nem is tudatosan, lassan elengedem a kora tavaszi vagy késő őszi pecákat.
Szinte egy emberöltő óta horgászom. Az érzés az évek alatt változatlan maradt. Talán annyi változás történt, hogy egyre kevesebbet stresszelek, és ma már teljesen nyugodt maradok, ha nem tudok eredményt produkálni akár egy hét alatt sem. Úgy gondolom, ennyi év és megannyi vízparton töltött nap alatt kialakult bennem egy rutin a pecával kapcsolatban. Nem gondolok egy pillanatra sem arra, hogy valamit is rosszul csinálok vagy máshogy kellene cselekednem. Megkaptam már többször, hogy nem követem az új módszereket, és elavult módszerekkel horgászom. Sőt, a mai napig sokan kérdeznek, én hogyan horgászom, miért így és miért amúgy cselekszem?
A válaszom egyszerű: tapasztalat és az ösztönök alapján cselekszem a vízparton. Őszintén megmondom, mindent elolvasok a mai napig az újdonságokról. Követem a technika fejlődését nap mint nap. Minden újdonságon el szoktam elmélkedni, végig gondolom és fel is használom, ha hasznosnak ítélem, hiszen a jó pap is holtig tanul! De be kell látnom, nem sok új van már a nap alatt a pontyhorgászatban! Látom a szinte nap mint nap megjelenő szerelékeket vagy új csalikat és a médiareklámot mögötte. Egy jó marketinggel a mai világban szinte mindent el lehet adni, és a mostani horgászok véleményem szerint többet adnak a reklámra, mintsem, hogy gondolkodnának egy kicsit bizonyos alapdolgokon.
Egy biztos, mindig meg lehet magyarázni, hogy miért fog az ember, és azt is, hogy miért nem. Nem érzem szükségét az egyszerű csomómentes kötés változtatásán, mikor szinte soha nincs halvesztésem. Minek variáljam a csalim, ha már több mint tíz éve működik? Én már nem akarok bizonyítani senkinek, magam miatt csinálok mindent. Örömet szeretnék okozni magamnak, mivel ez lenne a hobbi lényege.
A lényeg hogy jól érezzem magam és örömöm legyen a pecákban.
Sokszor kérdeztétek az etetési stratégiám. Erre válaszolva hozzá kell tennem, kizárólag nagy és természetes vizeken horgászom és szinte mindig ugyan azt a sémát követem. Az első egy-két napban nagyobb mennyiségben etetek bojlit és magokat. Igen, magokat! Többségében tigrismogyoró, kevesebb mennyiségben kukorica. Ha nem aktívak a keszegek, szinte minden esetben kendermag is van velem. Hogy miért? Ez sem titok, nem is olyan bonyolult. Ha az éjszaka fogott halat pontyzsákban tárolom a reggeli fotózásig, MINDEN alkalommal megnézem, hogy mit ürít, mert véleményem szerint nem kell meggyőzőbb válasz ennél. Nem szoktam kisebb pontyokat lekötni, ezért írom, hogy mit eszik a „nagyobb ponty”. Minden esetben találok magokat, sőt ezeket sokszor hamarabb megtalálja a hal, mint a bojlit. .Még egyszer mondom, félre értés ne essék, ezek olyan vizek, ahol van mit egyen a hal a természetes táplálékból is.
Ebben az esetben csak minimális etetést javasolnék, és mivel természetellenesen nagy a halsűrűség, szinte biztos, hogy előbb utóbb gazdára talál a csalink. Ha nem aktívak a halak és nincs kapásom, minimálisra csökkentem az etetést, hiszen nincs értelme a túlzott etetőanyag bejuttatásának akkor, ha nem eszik a hal.
forrás:Pontycentrum