Figyeljünk a fotózásra avagy a tükröződő valóság

Ebben a kis írásomban szeretnék rávilágítani, hogy mivel tehetnénk egy-egy fotónkat igényesebbé és saját magunk számára is tetszetősebbé. Régebben a fotóimat a számítógépem mappáiban őriztem. Ezzel nem én voltam az egyetlen. Történt egyszer, hogy egy barátom lakását illetéktelen személyek feltörték. Távozás közben magukkal vitték a laptopot, a barátom évekig féltve őrzött és gyűjtögetett képeivel együtt. Gondoljunk bele, hogy az évek alatt összegyűjtött fotóink családról, barátokról és nem szólva a nagy becsben tartott horgászképekről egyszerre csak eltűnt a semmiben.

Ekkor elgondolkodtam, hogy mit is tehetnék egy ilyen esetben, vagy ha ne adj isten tönkre menne a számítógépem. Vettem is gyorsan pár lemezt és szépen, szisztematikusan átmásoltam a gépemrõl a kedvenc képeimet a lemezre. Ezzel kivédtem, hogy megsemmisüljenek az emlékeim a saját hibámon kívül. Jónak tûnt a dolog, de valahogy nekem ez a monitorbámulás kicsit személytelennek tûnik pont úgy, mint egy fontos dolog sms-ben való közlése.

Külföldi horgászoknál már régóta bevett szokás, hogy fotó albumban gyûjtik az emlékezetes képeiket. Idehaza is találkoztam hasonló emlék albumokkal, és ekkor határoztam el, hogy elkészítem a saját emléktáram. Az elsõ pár kép behelyezése után rájöttem, hogy mennyivel jobb és érzelmekben gazdagabb, mint a monitor. Szívesebben nézegetem és idézem fel az emlékeimet.
Évekig meg voltam elégedve a képeimmel. Míg nem ismét csak nyugati szomszédink megörökített sikereit nézegetve, felfedezni véltem hiányosságaim. Rájöttem, hogy valamit már megint nem jól teszek. Ez nem más volt, mint a fotóim minõsége és kompozíciója. Képeimbõl visszaköszönt a figyelmetlenség és talán némi lustaság. Átgondolva, szerintem nem voltam még felnõve a feladathoz és nem fejlõdött még idáig az igényességem határa.

Még mindig van mit fejlõdnöm a fotózás és a beállítás terén, de már nagyon sok mindenre odafigyelek. Horgászoknál megfigyeltem, hogy a felszerelésük a legigényesebb és pontosan összeállított, de a fotóikon nem nagyon volt érzékelhetõ ez a harmónia.

Megpróbálom elmondani, hogy nekem mi a legzavaróbb egy fotón, mik azok, amikre érdemes odafigyelni.

Elõször is a legfontosabb a fény. Fotónk akkor lesz a legszebb, amikor a fotós a nappal háttal áll és a fotózandó téma a nappal szemben. Figyeljünk arra, hogy a nagyon erõs napsütésben ne fotózzunk, ha lehet. Ilyenkor keressünk egy árnyékosabb helyet a kép elkészítéséhez. Legszebb képeket naplementében lehet készíteni, mikor már a napfény nem erõs. Ezt követõen a legjobb fényviszonyok reggel, még a teljes napfelkelte elõtt vannak. Nem jó, ha már a halat az erõs fény merõlegesen éri, mert egy egészen kiégett és élettelen képet kapunk. Mielõtt a halat a matracra fektetnénk, érdemes egy kicsit átgondolni a cselekményt.

Második leggyakoribb probléma a kompozíció! Úgy gondolom, ehhez nincs szükség drága fényképezõgépre, csak némi odafigyelésre, kreativitásra és igényességre. Miután figyelembe vettük a fényviszonyokat és meghatároztuk a helyszínt, ne legyünk restek odafigyelni a környezetre. Egy hallal való fotózásnál a legfontosabb a fõszereplõ, azaz maga a hal. Ezt szeretnénk elsõdlegesen bemutatni, neki kell a figyelem központjában állni. Egy képen mindig a hal a legfontosabb, majd a kifogója és végül a háttér. Ezt a három dolgot kell harmóniába hozni a kompozíció megtervezésekor. Érdemes választani egy szép hátteret, mielõtt elkezdenénk kattogtatni. Ne legyen a háttérben, ha lehet, csak a természet, mivel a horgászat is ezzel van szoros kapcsolatban. Ne legyenek a háttérben botok, rod-podok, vödrök, üvegek stb. Nem találom esztétikusnak a whiskys üveget egy fotón, vagy sörös dobozt.

Tehát, ha megtaláltuk a megfelelõ hátteret, a fény is ideális, már csak egy dolog van hátra, a megfelelõ „tálalás”, vagyis a megörökítendõ alanyunk ízléses bemutatása. Itt arra gondolok, hogy nincs szükség a halunkat nagyobbnak láttatni, mint amilyen valójában. Ízléstelennek és nevetségesnek tartom a kamerába tolt hal fotóját. Kicsit ez olyan számomra, mint amikor valaki nagyot mond. Ezzel legfõképpen magunkat csapjuk be.

A mai digitális világban már mindenki számára elérhetõ távolságban van egy olyan gép, amivel lehet szép fotókat készíteni. Nem arra kérek minden horgászt, hogy azonnal iratkozzon be egy fotó tanfolyamra, hisz én sem járok, de néha elborzadok egy-egy internetre feltöltött kép láttán. Úgy látom, hogy a magyar horgásztársadalom csak nagyon lassan fejlõdik és építi ki kultuszát. De tartja a mondás ,,Lassú víz partot mos”! Ezért mindenki a saját örömére kicsit áldozzon több idõt egy szép kép elkészítésére, és higgye el mindenki, hogy évek múltán jövünk rá, hogy megérte!

Ui: Csodáljuk meg nyugati szomszédaink fotóit, és próbáljunk meg tõlük ellesni egy-két trükköt, hisz tanulni sohasem késõ!