Pontyhorgász lévén, a legkedvesebb évszak számomra az ősz. Részemről nem az elmúlást, hanem a csodás színeket jelenti. Ősszel természet kezd elcsendesülni, párásak a reggelek, hidegebbek a napok. Persze akadnak kivételek, mint amilyen a legutóbbi horgászattal töltött hétvégén is volt. Kis túlzással mondhatom, hogy szinte nyárias időben volt részem.
A két langyos napon ismét alkalmam nyílt ellátogatni a kedvencemmé vált „Parktóra”, ami Frankfurt közelében található. Az egyébként is vadregényes, fákkal körbevett tó, ilyenkor talán a leggyönyörűbb.
A péntek kora este vízpartra történő érkezéskor nem sok időm maradt a csalik, még világosban való bevetésére. Mivel rövid idő állt a rendelkezésemre, ezért úgy döntöttem, hogy minél attraktívabb, feltűnőbb csalikkal fogok horgászni. Mi is lehetne feltűnőbb, mint a pop-up bojli..? Ezért hát mindkettő botomra ez került fel. Kétfélét vittem magammal: az új Solution-t, és a jól bevált Hyper-6-ot. Az utóbbi időben nagyon népszerű „Spinner rig”-et használtam, ami az egyik leghatékonyabb módja a pop-up bojlik felkínálásának.
A csalik mellé botonként 10-15 szem Crustacean bojlit etettem. Egyébként a tó szabályzata tiltja is a napi fél kilót meghaladó etetőanyag használatát. Miután bedobtam megvacsoráztam és bizakodtam, hogy már az első éjszakán sikerül egy bajszost fognom. Nos, az első ponty kicsit többet váratott magára. Épp a felkelő nap fényeit fotóztam, mikor megszólalt a Solution bojlival csalizott botom jelzője. Gyorsan felvettem a pálcát, és próbáltam a halat távol tartani a közeli akadóktól.
Miután a nyílt víz felé fordult a reggeli idegen, lazítottam a féken, és bízva a szerelékben fárasztottam tovább a halat. Szép komótosan húzott oldalra, mígnem elérte a partközeli fákat. Egyszer-kétszer éreztem is a zsinóron, hogy bizony jobb lesz vigyázni, mert akadóból nincs hiány. Szerencsére nem történt meg a legrosszabb, és sikeresen megmerítettem a halat. A hálóba nézve fülig ért a szám, hisz egy tükrössel ajándékozott meg az őszi tájban tündöklő tó. Ahogy kiemeltem a szákból láttam csak, hogy milyen bámulatos a hal. Az egészségtől kicsattanó pontyról nem volt nehéz jó képet készíteni. Ezen a vízen, - még ha annak is tűnik - nem egyszerű a halfogás, így minden pontynak örül az ember. Számomra sokkal fontosabb a hal súlyánál a szépsége, különlegessége, illetve az élmény, ami azzal teljesedik ki, hogy fotó készül róla, ezért nem is mértük meg. A sikeren felbuzdulva gyorsan újra dobtam, és a másik botomra is fehér színű „Solution” került.
A nap folyamán azon kívül, hogy a csodás őszi időben töltődtem és pihentem, nem történt semmi. Park-tó lévén a jó időben hatalmas volt a jövés-menés. Az ilyen jellegű tavakon a halak mellett mi pontyhorgászok is kuriózumnak számítunk, hisz sokan elképzelni sem tudják, hogy mit is várunk a botok mellett. Az meg, hogy az éjszakát is kint töltjük, sokak számára szinte felfoghatatlan... Hamar eltelt a nap, és ismét az éjszakára készülhettem. Frissítéskor a csalik érintetlenek voltak, így tudtam, hogy nincs miért aggódni - megvárják a pontyokat. Bízva a reggeli kapásban, lefeküdtem és próbáltam aludni, és itt jön a kellemetlen része a dolognak... Nem ritka, hogy az ember éjszaka többször is a parkon átbiciklizőkre ébred, akik sokszor olyan erős lámpát használnak, hogy lehetetlen nem észrevenni. Napfelkeltekor felébredtem, hogy lássam a vizet, merre járhatnak a halak.
Vagy fél órája ébredezhettem közben figyelve a vizet, mikor balra mellettem egy ponty ugrott. Nagyot loccsant, így jókora hal lehetett. Bevillant az angol videókban már sokszor látott jelenet: Ki az egyik bottal, és az ugrás környékére dobni. Azonban ott a másik hely, ahol azért pár szem bojli is van, és ráadásul pontyot is fogtam. Mit csináljak??? Nincs veszítenivalóm, - nyugtattam magamat -, és kivettem az egyik botot. Gyorsan frissítettem a csalit és etetés nélkül az ugrás környékére dobtam az „Egy szem Pop-up”-ot. A féket lazára állítottam és a földre tettem a botot. Természetesen az elmaradhatatlan kő is rákerült a dobra, ami a kapásnál a leesésével jelzi a halat. Úgy 15 perc elteltével visszamentem a brolly-hoz vízért.
Ahogy lehajoltam a palackért, hallottam azt a csodálatos hangot, amit horgászaton előtte még soha. Bizony... leesett a kő! Annyira meghatározó volt, hogy a mai napig tisztán hallom ha rágondolok. Gyorsan visszamentem a bothoz és láttam, hogy a zsinór meglazult. Nagyon erőtlen kapás volt, kicsit megfeszítette a zsinórt anélkül, hogy elindult volna a fék, aztán visszalazult. A harmadik húzásnál felvettem a botot és ráemeltem. Meglepetésemre nagy súlyt éreztem. Az előzővel ellentétben ennek a halnak nem nagyon volt kedve körözni, egy viszonylag rövid fárasztás végén már meg is merítettem.
